A digitális gyermekvédelemről szólt az ELTE-TÓK és a Felelős Szülők Iskolája közös szakmai programjának októberi eseménye. Milyen kihívásokra, kockázatokra és megoldásokra kell felkészülnie egy óvodapedagógusnak és egy tanítónak a digitális gyerekvédelemmel kapcsolatban? A témában szakértő vendégként dr. Gaskóné Nagy Erika – digitális gyermekvédelmi szakértő tartott előadást.
A megszokott kerekasztalbeszélgetés vendégei Kerekes Valéria, az ELTE TÓK mesteroktatója, mese és játékkutató és dr. Serfőző Mónika, ELTE TÓK, egyetemi docens, pszichológus voltak.
Átalakultak a hétköznapjaink és a médiahasználati szokásaink is. Míg néhány évtizeddel korábban a nappali szobákban még együtt tévézett a család és ugyanazt nézték, majd beszélték meg, addig mára mindenki önálló eszközön egyedül más-más virtuális helyszínen tölti idejét, ezzel pedig a közös téma is eltűnt. Mára a korábbi mesék, tartalmak, amelyeken felnőtt egy gyerek, teljesen átalakultak. Gyorsabbak, színesebbek, látványosabbak. A korabeli klasszikusok, amelyeken generációk nőttek fel, a mai gyerek számára értelmezhetetlenek. Teljesen megváltozott mára a médiakörnyezet, amiben egy gyermek felcseperedik. A mai gyerekek teljesen más médiakörnyezetben nőnek fel. Az internet és az okoseszközök általánossá váló, széleskörű használatával átalakultak a médiahasználati szokások. A változás pedig az utóbbi évekre őrült gyorsaságú, már-már követhetetlen lett. Mostanában pedig már a mesterséges intelligenciával, ChatGPT -vel barátkozunk.
De mi is az a digitális gyermekvédelem?
Digitális gyermekvédelem célja, hogy tudatos értékteremtő internethasználat valósuljon meg. Azokat kell képezni, akik a gyermekekkel foglalkoznak. Egyértelmű, hogy az életkori sajátosságaik miatt a gyermekeknek fokozottabb védelemre van szükségük az online térben. Az internet tervezésekor nem gondoltak rájuk, hiszen a világhálót teljesen más céllal alkották meg. A gyerekek beleszületnek ebbe a technológiába, aktív felhasználók szinte minden életkorban, így egyértelmű, hogy nekünk kell megtanítanunk őket a helyes használatra. Elvitathatatlan, hogy az internet kényelmessé teszi az életünket, a pozitívumait mindannyian jól ismerjük, de a hátrányairól és kockázatairól nem beszélünk eleget.
Kinek a dolga a digitális gyermekvédelem? A védelemben szerepet kapnak az állami intézmények, maguk a médiapiaci szereplők, és természetesen a szülők, a családi környezet is. A védelmi háló tehát erre a három pillérre épül. Az államnak, amelynek egy megfelelő szabályozást kell kialakítania, ehhez kellenek tájékoztató anyagok, technikai megoldások is. Ebben jók vagyunk, hiszen valamennyi szolgáltató kidolgozta és elérhetővé tette a felületein a saját tartalmait, képzéseit. Az, hogy ezeket mennyien használják, azzal bizony van dolgunk. A legfontosabb az, hogy a család és a szülők tudatosak legyenek ebben a témában. Szabályok, keretek, mintaadás, bizalmi kapcsolat kell a gyermek és a szülő között. Amikor a gyerek beszélni szeretne velem, akkor elérhető legyek és együttműködő. Alapszabály, hogy: ,,Ne hagyd magára a gyereket az interneten!” A kutatások azt bizonyítják, hogy a szülők jutalmazásra, időtöltésre használják az online tartalmakat. Legtöbbször az hangzik el, hogy nézhetsz videót, amíg főzök…, ha jó leszel…, de az a legritkább esetben hangzik el, hogy: ,,Gyere, nézzük meg együtt..!”
2018 óta létezik az OkosÓvoda Program, amelyhez országosan közel 500 óvoda és bölcsőde tartozik. A pályázó intézmények honlapszolgáltatást nyerhetnek, amely segítségével bemutatkozhatnak, információkat oszthatnak meg a működésükről. Az intézmények segítségével zajlott a „DigiMini” kutatás, amelyben megfigyelési naplókat küldtek be az óvodapedagógusok arról, mit tapasztaltak. Ez azért volt fontos, mert korábban senki nem vizsgálta az óvodások eszközhasználati szokásit még nemzetközi szinten sem, nem rendelkeztünk ilyen kutatási adatokkal.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mai óvodáskorú gyerekeknek annyira természetes az internet, mint az, hogy a csapból víz folyik. Legtöbbször csak azt veszik észre, ha nem tudnak csatlakozni. Mindent tudnak az eszközökről, 80-90 % napi rendszerességgel használ okoseszközöket, 30-35%-nak pedig van saját eszköze, ami felett ő rendelkezik, mikor mennyit használja. Szerencsére úgy tűnik, az elért tartalmakkal kapcsolatban nincs nagyobb gond, hiszen a gyerekek döntően a korosztálynak megfelelő vagy a kisiskolások számára készített tartalmakat keresik és érik el.
A kérdés az, hogy miként álljon a kérdéshez a pedagógus, aki a gyerekekkel foglalkozik? Ez is átalakulóban van. Akár egy év leforgása alatt is változhat a véleményük a pedagógusoknak és aki korábban teljesen elzárkózott az okoseszközök használatától az óvodában, mára megengedőbb lehet. Az is igaz, hogy a szakemberek egyöntetűen leírják, hogy ma már a kicsik játékaiban mindenhol szerepel az okostelefon, az online tér. Kislányok szelfiznek a kanalak tükörképében, a reggel síró kicsi nem az anyukájától válik el nehezen, hanem a kedvenc meséjétől a mobilon. A „DigiMini” óvodás kutatás kapcsán a kutatók ma már nyomon követik a változásokat. A digitalisgyermekvedelem.hu oldalon megosztásra kerültek a kutatások eredményei, mindenki számára elérhető. Az óvodák 17%-a rendelkezik ma készség-és képességfejlesztésre használható digitális eszközökkel, amelyeket jó lenne megfelelően használni és felkészíteni az életre a gyerekeket úgy, hogy a hagyományos módszereket is megtartjuk.
A pedagógus szerepe fontos, hiszen a gyermekeken keresztül elérhetik a szülőket és rávezethetik őket, miként lehet okosan, tudatosan használni az online felületeket. Az pedig, hogy ez miért életbevágó, azt bizonyítják a pedagógusok megfigyelései.
Ezek szerint a túlzott eszközhasználat megkésett beszédfejlődéshez, kommunikációs nehézségekhez a beszédészlelés és beszédértés elmaradásához, a figyelem, a koncentráció nagymértékű csökkenéséhez, türelmetlenséghez, kisebb monotónia-tűréshez, fokozott indulatossághoz, konfliktusok generálásához és nagyfokú hangossághoz vezethet. A hangoskönyv nem helyettesítheti azt, hogy a szülőhöz bújva az ő hangján hallgassa a mesét egy kisgyermek. Jellemző a beszoktatáskori önállóság nagyfokú elmaradása, a szobatisztaság teljes, illetve részleges hiánya, étkezési nehézségek-a szülők kényelmesebbek, és nem tanítják meg gyerekeiknek az evőeszközök használatát, az étkezési szokások sem alakulnak ki. Nehéz dolga van a pedagógusoknak, mert nagyon nehéz lekötni a gyermekeket a klasszikus eszközökkel, módszerekkel.
Egyetlen kutatás sem bizonyítja, hogy a korai eszközhasználat bármiféle kompetenciát fejleszt. A kisgyermekek akkor boldogok, ha beszélnek, játszanak velük és hozzájuk bújnak, nem pedig akkor, ha egyedül vannak a képernyővel. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy hány éves kortól egészséges és biztonságos, hogy a kicsik megismerkedjenek a képernyővel, akkor inkább gondolkodjunk el azon, hogy mennyi idős kortól helyes megismertetni a kicsiket a szülők képernyőhasználati szokásával. Sőt, azt egyetlen gyártó sem tette még figyelmeztetésként az okoseszközére, hogy ha nem nézünk a gyermek szemébe, akkor jelentős fejlődési hátrányt okozhatunk. Pedig így van. Mára csecsemőkre sem figyelnek az anyukák, hiszen akár szoptatás közben is görgetik a közösségi oldalak hírfolyamát. Ha elmarad a szemkontaktus, a kommunikáció, ha nem a babára figyelünk, akkor nem alakul ki a kötődés, elmarad az érzelmek kifejezésének, a gesztusok, a mimika olvasásának képessége. Tagadhatatlan, hogy az okoseszközök megjelenése óta megnőtt az ADHD-s, figyelemzavaros gyerekek száma. A szülők tekintetét ma már nagyon gyakran hiányolják a gyerekek, mert ahelyett hogy rájuk néznének, a telefonjaikba temetkeznek. Jó kérdés, hogy erre felhívni a figyelmet és edukálni a szülőket ma már – sok egyéb mellett – szintén a pedagógusok feladata lenne?
Cikk Information
Website link
Forrás