„Digitális tanulási környezetben élmény a tanulás”

Paradigmaváltásra van szükség az IKT eszközök iskolai használata terén – véli dr. Racsko Réka, a Komplex Alapprogram Digitális alapú alprogramjának vezetője, akitől többek között azt is megtudtuk, miért lenne fontos, ha az iskolákban digitális pedagógiai asszisztenseket is alkalmaznának.

Egy ideje másról sem hallani, mint a digitális írástudás fontosságáról, illetve a digitális analfabetizmus felszámolására tett különféle kísérletekről. Mennyire fejlett a magyar diákok digitális írástudása európai társaikkal összevetve?

Úgy gondolom, a digitális paradigmaváltás kérdése egy kicsit túl van misztifikálva, hiszen társadalmunk egy kultúraváltás átmeneti időszakában van, amelyben az információs és kommunikációs technológia új szerepet kap. A digitális írástudás kapcsán sajnos még jobbára a technológiai műveltséget és annak a szintjét szokás emlegetni, holott ez egy sokkal összetettebb fogalom, része többek között a kognitív és a szociális dimenzió, valamint az információ felelősségteljes használatának aspektusa is. Néhány kiemelkedő példától eltekintve (pl. Észtország, Szingapúr) hasonló kihívások jelennek meg a digitális átállásban mindenhol a világon, többek között hazánkban is, aminek oka, hogy egy olyan jelenségről van szó, amely fokozatosan a társadalom minden alrendszerében megjelenik, és folyamatos a fejlődése. E kérdésben nagy felelősség hárul az iskolákra, amelyeknek a jövőre irányulóan kell e folyamatra felkészülniük és azt kezelniük. Kicsit előreugorva hadd említsem meg, hogy a Digitális alapú alprogram során végzett módszertani fejlesztést nem egyszeri beavatkozásként képzeljük el, ez ugyanis egy hosszú folyamat. Mint minden kultúraváltás előtt, most is számos bizonytalan tényezővel állunk szemben.

Uniós finanszírozásból valósulhat meg a Komplex Alapprogram, amely öt alprogramból áll, ezek egyike a Digitális alapú alprogram. A fejlesztés egyik kulcsa az iskolák okoseszközökkel való ellátása – ezen a téren hogyan állunk?

Ez egy visszatérő, általános probléma. Korábban számos pályázat (TÁMOP, TIOP, EFOP stb.) jelent meg, és nagy eszközberuházások történtek, de a kép heterogén. A felszereltséget tekintve nem egyenlő az eloszlás, vannak régiók – például Pest megyében –, ahol egyszerűen nem volt lehetőség pályázni eszközökre. Azt azonban le kell szögezni, hogy nem feltétlenül az IKT eszközök elérhetősége határozza meg a tanárok nyitottságát. Az alprogram keretében megszervezett tankerületi tájékoztatókon többször sürgettük, hogy paradigmaváltásra lenne szükség, nagyobb teret kellene engedni a „hozd magaddal a saját eszközöd” (Bring Your Own Device, BYOD) modellnek, amelynek lényege, hogy a tanulók saját okoseszközeikkel helyettesítik az iskolai eszközöket tanulási környezetben. Ennek kapcsán sokszor ütköztem ellenállásba.

Kik ellenzik a modellt?

Az iskolavezetők és a pedagógusok részéről is tapasztaltam ellenállást, amely egyrészről érthető, hiszen ennek koordinálása iskolai és osztálytermi szinten is komoly feladat, és a pedagógusra is nagy nyomás nehezedik, ha különféle eszközöket és platformokat kell a tanítás során összehangolni. Másrészről adott feladatok alkalmazására – pontosan az eszközhiány ki­kü­szö­bö­lé­se kapcsán – ez jó út lehetne, hosszú távon pedig segíti a személyes tanulói környezet kialakítását és fejlesztését. Az iskolákban nagyon nagy szükség lenne digitális pedagógiai asszisztensekre az osztályokban, akik segítik a pedagógusokat a digitális átállás során jelentkező nehézségek leküzdésében. Ma ezt a feladatot az informatikatanárok és a rendszergazdák végzik. Ezt az igényt szerencsére már országos szinten is felismerték, és a Digitális Oktatási Stratégia hatására elkezdődött az ehhez kapcsolódó fejlesztés.

Idén szeptembertől kísérleti formában vezetik be az Élménysulit hatvan iskolában. Mit takar pontosan a kifejezés a Digitális alapú alprogram esetében?

A pedagógus-továbbképzéseinken azt próbáljuk elérni, hogy a résztvevők ne azt érezzék, hogy digitalizált órákat kell tartaniuk, ne gondolják, hogy az IKT eszközök használata a cél, mivel azok ugyanolyan eszközök, mint a többi taneszköz az iskolában. A tanárok is megkönnyebbülnek, amikor azt hallják, hogy nem „kirakatórát” kérünk tőlük. Azt szeretnénk elérni, hogy a pedagógusok keressék meg azokat a helyzeteket, feladatokat a tanítás során, amikor a digitális eszközöknek és virtuális dimenziójuknak (pl. az internetes alkalmazásoknak) a használatával és a korszerű tanulásszervezési módok (pl. pármunka) révén az órák színesebbé tehetők, és hozzáadott értéket kínálnak a tanulás-tanítás folyamatában – a megfelelő oktatási célokhoz kapcsolódó új tanulási környezetek kialakításával, függetlenül a tartalomtól. Ettől lesz élmény az Élménysuli. 

Hogyan néz ki egy ilyen óra?

A tanórák modellezése jelenleg is zajlik, amiben nagy szerepet kap az együttműködés. Ennek során az oktatási közeg szereplői (tanár, tanuló) megtapasztalhatják az együtt tanulás élményét, amely nem egyirányú folyamat: nemcsak a tanár, hanem a diák is adhat át ismereteket, tanulótársainak éppúgy, mint a pedagógusnak. Ebben a környezetben a tanárok és a diákok egymást segítve haladnak a közös cél felé, és együtt hoznak létre valamit. A tanórákon fontos szerepet kapnak a Komplex Alapprogram alapelvei (tanulástámogatás, adaptivitás, közösségi lét, komplexitás, méltányosság) és a Differenciált fejlesztés heterogén tanulócsoportban (DFHT) módszertanának alkalmazása az elektronikus tanulási környezet kiépítésében.

Mennyire nyitottak a pedagógusok a kompetenciafejlesztést illetően?

A tanárok hozzáállása nagyon pozitív, lelkesek és nyitottak. Augusztus 31-ig összesen 25 továbbképzés zajlott le. Azt tapasztaljuk, hogy a résztvevők szeretnék, ha ez nem egy egyszeri, 30 órás foglalkozás lenne, hanem ha folytatódna a képzés után is.

Hogyan épülnek fel a képzések?

Az első napon 10 órában a résztvevők megismerkednek a különböző felhőszolgáltatásokkal. A második napon szintén 10 órában végigvesszük a pedagógiai folyamat állomásait, azt vizsgálva, hogyan lehet a tanítás egyes részeit (új anyag feldolgozása, összefoglalás, tudásellenőrzés stb.) digitális taneszközökkel megkönnyíteni. Ennek során olyan nem platformfüggő alkalmazásokat mutatunk be, amelyek segítségével például szófelhőt, faliújságot, kvízeket, teszteket lehet készíteni, vagy éppen megismertetjük a különböző képszerkesztő programok használatát. A képzés harmadik része online zajlik és a technológiai ismeretek elmélyítését szolgálja. A 30 órás képzés ezzel lezárul, de reményeink szerint a képzésbe bekapcsolódókat elindítjuk a digitális átállás útján, a résztvevők segítő hálózatot alkotva – hálózatosodva – folytathatják a megkezdett munkát. Célunk, hogy a pedagógus később referenciaszemélyként mintát adjon a tanulóknak. 

Milyen többletet ad ez a képzés?

Mi mindenekelőtt egy mentorált innovációt kínálunk a pedagógusoknak. Módszertani eszköztárat kapnak, emellett létrehoztunk a Szakmai Támogatórendszert, amely az elektronikus kapcsolattartás mellett a személyes találkozásokon alapuló munkaformákra is épít, segítve a tanárokat, ha elakadnának valahol. Ez komoly motivációs bázis, amely biztosítja a hosszú távú fenntarthatóságot. Ettől is komplex ez a képzés.

Cikk Information